Potvorszki József rendes, családszerető ember. Karácsony előnapján fenyőfát állít, szaloncukrot kötöz, előkeresi a tavalyi égőket, csillogó díszeket. Aztán érző apa módjára feleségével kocsiba ül, és a másfél éve vízbe fúlt fiának sírjához látogat. Utána pedig elmesél egy történetet, de ezt már a rendőrségen. Ekkor már estére járhat az idő. A házakban meggyújtják a gyertyákat, fenyőillatba burkolózik minden. Karácsony van, ’88 karácsonya, a szeretet ünnepe. Potvorszki József az előző nap történéseit meséli.